The Gazette-Last heaven

Hali Minna san! Ezeréve vtam fennt a blogomon.Köszönhető ez annak hogy sokat dolgozom és kevés a szabadidőm és már türelmem sincs.Sajnos egyre kevesebb infókat keresek a tagokról de még mindig imádom a zenéjüket és továbbra is tartják bennem a lelket.Itt is az egyik kedvenc számom dalszövege.Annyira imádom :))) GAZEROCK IS NOT DEAD!!! <3
Nektek melyik a kedvenc számotok? :))



Always stay this way
Koko ni iru yo
Kotoba yori mo fukaku
Last heaven

Tooki chuu (sora) mugen no toki koboreru hoshi ni ima negai o
Kagirinaku mawari tsuzukeru aoi MERRY-GO-ROUND
Kimi no yo ni "eien" de aritai

Love without shape changing day by day
Toki o kasaneru
Todokanai yume o mite iyou
Long road which leads to the calm hill
Kanashimi oite iku yo
Good night…My beloved
Last heaven of mine

Fukyu no ki namiutsu umi koboreru hoshi ni ima negai o
Kagirinaku mawari tsuzukeru aoi MERRY-GO-ROUND
Kimi ni nareba "eien" to oshiete kure

Love without shape changing day by day
Toki o kasaneru
Todokanai yume o mite iyou
Long road which leads to the calm hill
Kanashimi oite iku yo
Good night…My beloved
Last heaven of mine

Memento mori
All things must have an end
But you don’t need to grieve
Mata meguri aeru yo

Love without shape changing day by day
Fukaku kasaneru
Futari wa hitotsu
Nagareboshi ni natte

Long road which leads to the calm hill
Hikari o tomosu yo ni
Asu o terasu

Love without shape changing day by day
Toki o kasaneru
Todokanai yume o mite iyou
Long road which leads to the calm hill
Kanashimi oite iku yo
Good night…My beloved
Last heaven of mine

Last heaven of mine...

Always stay this way
Koko ni iru yo
Kotoba yori mo fukaku

*--*

Boldog Szülinapot Reita sama-nak!! Nektek melyik a kedvenc képetek róla?Miért szeretitek Őt? :)) <3
Sztem nagyon tehetséges gitáros és állandóan azt mondják róla h nagyon kedves még ha nem is mutatja ki :D  Meg sztem kicsit dilis is de melyik Gazette tag nem az xD

D.L.N.-Dark Long Night

1.Fejezet:

Ruki pov:
A nevem Matsumoto Takanori de mindenki csak Rukinak hív.Nem vagyok ember,vámpír vagyok és már évszázadok óta az a célom hogy megöljem a vérfarkasokat.A szüleimet a vérfarkasok ölték meg mikor kicsi voltam.Gyűlölöm Őket.Évekig az emberek között nevelkedtem befogadtak bár amikor elmondtam hogy valójában mi vagyok nagyon megijedtek.De nem tehettem mást ugyanis megtámadtak minket a farkasok.Szerencsém volt mikor már minden veszni látszott láttam meg régi barátomat Reitát.Régóta ismertem Őt nagyon jó barátom volt egészen addig amíg a szüleimmel végeztek én pedig elmenekültem.Nem kerestek a vámpírok pedig reménykedtem hogy visszamehetek a kastélyba.
-Ruki te vagy az?-kérdezte megdöbbenve.-Mégis csak élsz tudtam!-ölelt meg amikor végzett az utolsó vérfarkassal.A szeme megint barna volt és a szemfogai is visszahúzódtak.
-Rei chan.-néztem rá szipogva.Nem változott semmit.Szőke haja van még mindíg és az orrkendő még mindig az arcán van.Fekete kimonója és palástja alatt vannak a fegyverei.Főleg a kedvence egy lila markolatú gyönyörűen kidolgozott katana.
-Mik vagytok ti?-hallottam a két ember hangját akik befogadtak még évekkel ezelőtt.-Ruki..te te..egy szörny vagy.Te jó ég!Mennyi embert öltél már meg?-kérdezték.

***
Sajnos igazuk van.Szörny vagyok.Körülbelül másfél éve elkóboróltam már nagyon éhes voltam és sejtitek hogy vérre nem tehettem mást.Ahogy kóboróltam a faluba megláttam egy idősebb házaspárt és egy nagyjából 16-17 éves lányt.Sajnos természetemből adódik hogy rögtön átváltoztam.Szemeim vörösek lettek és szemfogaim megnőttek.Gyors voltam és hatékony.De amikor megláttam a lányt nem a félelmet éreztem hanem a haragot.Nem menekült hanem rögtön nekem esett és ütött ahol tudott.Nagyon harcias  volt és egy kisebb tőrt vettem észre nála.Jól harcolt a kezemet is sikerült elvágnia.Viszont én mégis erősebb voltam mert egy pillanat alatt olyan messze taszítottam hogy egy fa állította meg.Fájdalmasan felnyögött és könnyes szemekkel nézett rám.Amire nem számítottam hogy a szemei aranyszínűek voltak és mint a macskának keskeny pupilla és fújtatott amikor a közelébe értem.
-Ki vagy te?-kérdeztem majd felemeltem és gyengéden fordítottam fejét felém hogy szemébe tudjak nézni.Szinte megbabonáz és az illata nem tudnám megölni.Inkább vonzónak találom.Vonzó de veszélyes.-válaszolj!
-Neked soha!!-taszított el magától.-Te gyilkos!!Egy szörny vagy hogy lehet hogy befogadtak az emberek? Te szemét! Most a pokolra küldelek!-kiáltotta és futott felém.
-Ne beszélj így velem!-kiabáltam.Elkaptam kezét és nekiszorítottam az egyik fának.-Fogalmad sincs hogy milyen érzés! Én nem akarok szörnyeteg lenni és senkit se akartam bántani!-mondtam már szinte könnyes szemekkel.-De nem tehetek mást.-elfordítottam fejét hogy megharapjam de tétováztam és ebben a pillanatban éles fájdalmat éreztem a lábamba.
-Ne merészeld!Takarodj vámpír!!-hirtelen termett mellettem egy hosszú barna hajú lány aki idősebb volt a másiknál és harciasabb is.A kezében egy katana volt amit éppen nyakamhoz tartott és vigyorgott rám.Ami meglepett hogy szinte ugyanolyan precízen kidolgozott kard volt mint Reitáé nagyon hasonló volt csak annyiban különbözött hogy fekete volt a markolata.
-Te ki vagy?-néztem rá döbbenten.
-A nevem Rika és semmi közöd hozzá.Engedd el Norit!!-kiabálta.
-Dehh mi se vagyunk jobbak mint Ő..Rika...-fogta meg a kezét mire én hátráltam pár lépést.Kik Ők? És milyen furcsán néznek ki.Díszes kimonó van rajtuk és fegyvereik is vannak.-elmélkedtem.
-Semmi köze hogy mi védjük a falusiakat  és hogy nindzsáknak képeztek ki minket!-mondta dühösen a Rika nevű lány.
Mi?nindzsák? Azt hittem nem léteznek.Hisz ez lehetetlen...Ők gyilkolják a fajtámat és a farkasokat is.
-Most megölöm.-indult el felém az idősebb lány.
-Ne tedd.-válaszolta a másik mire észbekaptam és elmenekültem.Szerencsére a sebeim hamar begyógyultak és nem tűnt fel senkinek hogy elkóboróltam.
****
Most meg itt vagyok és már nem titkolhatom tovább hogy mi vagyok valójában.Nagy csalódást okoztam hisz rögtön rámtámadtak Reita viszont ellökte Őket majd karon ragadott és sietve mentünk a kastély felé.Már csak akkor tértem magamhoz amikor bennt ültem Reita szobájába és láttam hogy itt van Aoi Uruha és Kai is.Régóta ismerem őket Kai kivételével mind vámpírok vagyunk.Kai chan még kiskorába került ide és Ő a szolgánk.Annyi év után is tisztán emlékszek rájuk.Egy ideig beszélgetünk elmondom nekik ami másfél évvel ezelőtt történt ám amikor megemlítem Rikát Reita felkapja a fejét majd szomorúan néz maga elé.Nem értek semmit de folytatom a beszédet.Amikor elmondtam a történteket Reita feláll és kimegy egy szó nélkül.Aoi és Kai is elmennek mondván hogy már késő van.Uruha velem marad és elkísér a régi szobámba.Lassan lépkedek mellette amikor Uruha megszólal.
-Reita szerelmes volt.-mondja szinte suttogva mire nagy szemekkel nézek rá.
Hogy mi? Szerelmes?
-Dede...-kezdek el dadogni.-Azt ne mond hogy...
-Rikába.Közbe sokminden történt ám Ruki chan.Aoi és Kai is szerelmesek.Én viszont nem találok senkit.Aoi is hibát követ el hisz egy emberbe szerelmes.Jól tudja ezt nem szabadna meg kellene ölnie Kai-t de nem képes rá.-mondja szomorúan majd belépünk a szobába.
-Nekem ez magas és mi történt?-nézek Rurura.
-Reitát kérdezd ha akarja elmondja.-megy ki én pedig egész éjszaka forgolódok.Nem tudok elaludni csak az a két lány jár a fejembe.És az hogy mi a fene történhetett Reitával és hogy Aoi hogy szerethetett bele egy halandóba.

2.Fejezet:

*** Fél évvel ezelőtt ***
Nori pov:
-Akkor indulhatunk a vadászatra?-hallottam Rika hangját az balaknál ült és bámult maga elé.Már fél éve annak hogy szerelmes lett egy vérszopóba ami nagy hiba a részéről.Tudja hogy meg kellene ölnie de Ő mégis elengedte sőt láttam amikor csókolóztak.Igaz én is más lettem amióta másfél éve találkoztam egy olyan vámpírral aki vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.Két tanárommal sétáltam amikor megtámadott minket.Megölhettem volna de mellette elgyengültem és úgyéreztem hogy valami vonz hozzá hogy akarom Őt.-Figyelsz te rám?
-Mi?JA persze mehetünk.-mosolyogtam majd magamhoz vettem az aranymarkolatú tőrőmet Rika pedig a katanát.Kiugrottunk az ablakon és az erdőbe mentünk.
Nem kellett sokáig várnunk máris belebotlottunk 5 vérfarkasba.Gyorsan támadtunk nem is sejtettük hogy vámírok is megjelennek.Éppen megöltem ellenfelemet amikor Rika felé pillantottam és megláttam azt a szőke hajú vérszívót akinek legszívesebben kitekerném a nyakát.Láttam hogy Rikát védi de nem figyel a mögötte lévő farkasra aki épp készült megharapni.Amire nem számítottam hogy Rika a vérfarkas elé ugrik így Őt harapta meg és nem azt az idióta vérszopót.Olyan gyorsan mentem oda ahogy tudtam és kaptam el Rikát.Amikor a szőke hajú vámpír meglátta hogy mi történt egy csapással elintézte a másik szörnyet.Amikor Rikához közelített én elkezdtem rá fújtatni és ösztönösen nyakához szorítottam a tőrömet.
-Ne merészelj hozzáérni!Tudom hogy mi volt köztetek.-mondtam dühösen.
-Kérlek engedj oda.-nézett rám barna szemivel és csak a fájdalmat láttam benne.Nem tudom miért de odaengedtem.Ekkor Rika kinyitotta a szemét és meglepődve vette észre hogy nem én ölelem hanem Reita.Könnyes szemekkel néztem Őket mikor felém fordította fejét barátnőm és felém nyújtotta fegyverét.Ami nálunk azt jelentette hogy feladja a harcot.Nagy szemekkel néztem hol rá hol a fegyverére amikor hirtelen megszólalt.
-Vedd el!Mostantól egyedül vagy!Sajnálom.-nézett rám könnyes szemekkel majd Reita felé fordult.Soha nem hittem hogy a vámpíroknak vannak érzéseik de mikor a szemem láttára váltottak egy szenvedélyes csókot akkor már kezdtem máshogy a kis vérszopóra nézni.
-Nem veszíthetlek el!-mondta szinte sírva majd fogtam meg kezét.Erősen vérzett a sebe ami a vállán volt és láttam hogy iszonyú fájdalmai vannak.Tudtam hogy nincs remény a farkas megmarta ami azt jelenti hogy a sebe elfertőződik és meghal.Lehajtottam fejem és felvettem Rika katanáját.Ekkor hirtelen repültem pár métert alrébb egy fa fogott meg.Mikor felnéztem nagyon dühös lettem.Reitát láttam amint Rika nyaka fölé hajol és megharapja.Pár pillanat múlva elhajolt nyakától rámnézett már vörös szemeivel majd annyit suttogott hogy sajnálom és megcsókolta Rikát.Mégis mi a fenét csinál? Ez a szemét.Dühömben felkaptam a tőrőmet és megtámadtam Reitát.De hiába gyorsan eltűnt a szemem elől nem sikerült megölnöm.Sírva térdeltem le Rika mellé és öleltem magamhoz.Mi a fenét tegyek?Azt hittem hogy meghalt de pár perc múlva kinyitotta szemét és fájdalmasan felnyögött majd megfeszült teste és felordított.
-Mi történik veled?Mégi mit csinált veled az a vámpír?-estem kétségbe és gyorsan hazafelé vettem az irányt.
Lassan fektettem le majd vizesborogatást tettem a fejére.Éreztem hogy lassul a pulzusa és egyre nehezebben veszi a levegőt.Hirtelen megint megfeszült a teste majd elernyedt.Lassan nyitotta ki szemeit de amit láttam nem akartam elhinni.Vörös szemek a sebe is begyógyult már csak egy kis heg látszott és a szemfogai megnőttek.elhátráltam tőle majd sírva és kétségbe esetten néztem vissza rá.
-Nori...-suttogta.-A fenébe is miért hagytad ezt?-fogta meg fejét és fájdalmasan felüvöltött.
-Mégis mit?Mi van veled?-mentem közelebb amikor eltaszított magától és azt mondta hogy menjek el keressem meg Reitát és mondjam azt neki hogy meghaltam hiába tette meg.
Nem értettem semmit vagy nemtudom hogy csak nem akartam elfogadni hogy Rika ugyanolyan vámpír lett mint a drága Reitája akit megakartam ölni.Még aznap éjszaka elmentem és már fél éve bolyongok az erdőben de eddig csak vérfarkasokat láttam vámpíroknak nyoma sincs.Mégis hol keressem?-ültem le egy fa tövébe.-Már fél éve nem csinálok mást csak keresem azt a rohadék vámpírt és semmi eredménye Rikát is csak néha láttam itt az erdőben amikor szükségem volt segítségre Ő megérezte és megjelent.-sóhajtok amikor hirtelen észreveszem hogy két erős vérfarkas közelít felém.Túl erősek és hihetetlen gyorsak nem vagyok elég erős így csak az egyiküket tudom megölni.Mivel tudom hogy nem kerülhetek ki győztesen ha összecsapok a másikkal ezért futásnak eredek.
-várj kislány akkor is megkóstollak.-morogta majd elkezdett utánam futni.
Már majdnem utolért amikor hirtelen valaki közém és a farkas közé állt és ellökte a közelemből azt a szőrős dögöt.Mikor hátranéztem  két vámpírt láttam meg.Aztán előre meredtem és egy hatalmas kastélyt láttam.
-Te?-nézett rám meglepődve a szőke vámpír.
-Reita.-néztem fel rá majd dühösen támadtam rá de a másik szőkés barna hajú srác lerángatott róla és lefogott.
-Mi van?Tudom hogy megakarsz ölni.Miért tartasz szörnyetegnek?-jött közelebb hozzám.
-Mert az vagy!Miattad halt meg Rika!-mondtam dühösen.
-Hogy mi? Meghalt?-nézett rám könnyes szemekkel közben a másik srác elengedett.Reita térdre esett és csak sírt.Meglepett hogy pont egy vámpírt látok így de egyátalán nem sajnáltam tudtam hogy Rika nem tudja elfogadni ami lett belőle.
-Hé Rei nyugodj meg te megakartad menteni de tudod hogy belehalhat ha átváltoztatod.Lehet hogy ígyis-úgyis meghalt volna.-mondta a másik.
-Uruha!!Ne mond ezt én szerettem Őt!A fenébe is amikor együtt voltam vele éreztem hogy Őt akarom de nem akartam átváltoztatni.Amikor lefeküdt velem tudta hogy súlyos hibát követ el.-nézett az említett Uruhára majd rám.
Hogy mi??Jól hallottam..Rika vele volt.Ez a kis...
-Te rohadék megöllek nyomorult vámpír hogy tehetted?-vágtam pofon mire elhátrált és könnyes szemekkel nézett rám.
-Ezt ne merészeld!Szerették egymást nem érted?Rika máshogy is dönthetett volna te ostoba.-mondta Uruha.
-Hagyd menjünk vadászni Ruru.-indult el Reita én pedig megint hagytam elmenni...De miért?

3.Fejezet:
*** jelen ***
Ruki pov:
Érdekel hogy mi történhetett amiért ilyen Reita ezért megkérdeztem Aoi chant.Részletesen elmondott nekem mindent és amikor tudatosult bennem hogy Rei egy nindzsába volt szerelmes akit elveszített ráadásul a csaj társa vadászik rá mert Őt hibáztatja komolyan megsajnáltam.Már tudom miért viselkedk így és miért védi az embereket.Kicsit feszült voltam és inkább elmentem a kastélyból.Lassan lépkedtem amikor észrevettem azt a lányt akivel másfél éve találkoztam.Biztosan tudtam hogy Ő az éreztem az illatát.Követtem Őt láttam hogy egy kis tóhoz sétál.Elbújtam egy fa tövébe és figyeltem hogy mit tesz.Amikor megéreztem hogy nem vagyunk egyedül...egy vámpír közelít ez egészen biztos a szagából ítélve.De ki lehet az? Vártam de nem sokat láttam az illetőből de a fegyvere ismerős volt.Egy fekete markolatú katana..csak nem-hasított belém a gondolat amikor hirtelen megtámadták őket a vérfarkasok.Megijedtem hisz láttam hogy ketten semmi esélyük akkor se ha Rika vámpír.
-Túl sokan vannak...-suttogtam.Majd nemtudom miért de hirtelen törtem rá a farkasokra.Már majdnem elbántunk a szörnyekkel amikor az egyik egy nyíllal célbavette Norit.Mivel háttal állt nem vette észre a veszélyt és Rika is elég gyenge volt tudtam hogy mit kell tennem.Nori elé álltam és én kaptam a nyilat egyenesen a mellkasomba furódott.Fájdalmasan felordítottam és térdre estem.Rika elkapott és nagy szemekkel nézett rám.
-Te? Mit csinálsz?-kérdezte majd láttam hogy visszaváltozik szemfogai eltünnek és szeme ismét barna lesz.
-Ruki..-meredt előre Nori.-Miért tetted ezt?-jött közelebb és szipogva nézett rám.
-Emlékszel rám?Miért sírsz hisz legutóbb még megakartál ölni.-mondom mosolyogva.
-Én tudom jól hogy miért.Már akkor belédszeretett.Attól a naptól tudtam hogy Nori teljesen más.-sóhajtott Rika.Majd lassan felállt  a hátára vett és elindult a kastély felé.Nori követett minket Rika elég lassan futott hogy tudja tartani a tempót a társa.Én egyre rosszabbul voltam tudtam hogy megfogok halni.Mikor a kastély elé értünk Rika letett és kezét a mellkasomra tette.Nem értettem mit akar de mikor lehunyta a szemét és melegséget éreztem tudtam hogy megpróbál meggyógyítani.De ez az életébe kerülhet mert súlyos a sebem és amúgy is hogy lehet ilyen képessége?Ekkor veszem csak észre hogy Nori hívta Reitáékat.Mindenki itt áll mellettünk.Egyre jobban érzem magam visszatér az erőm és kezdek átváltozni.
-Begyógyult a sebe.Ez hogy lehet?-jön közelebb Uruha.
-Ki vagy te?-kérdezi Aoi.
Ekkor már felállt Rika mivel fekete lepel volt rajta és csuklya ezért nem láthatták az arcát.Lassan megfordult majd levette a leplet.
-Rika...-hallottam Reita meglepődött hangját.-Te élsz?-jött közelebb és kapta el szerelmét.
Tudtam hogy mi következik lassan felültem és rájuknéztem.Nori csak nagy szemekkel nézett hol rám hol Reitáékra.
-Mi történik?-jött oda hozzám és ölelt meg.
-Rika miért?Miért hazudtál?-kérdezte sírva Reita kedvesét.-Nem teheted ne!!-ölelte magához.
-Sajnálom.Nem tudtam elfogadni amivé tettél de még mindig szeretlek.-fogta meg arcát majd lehúzta egy szenvedélyes csókra.
Mivel mi tudtuk hogy mi következik már szipogva néztem Norira és bevittem a kastélyba.
-Hé tegyél le engedj vissza!!-kapálózott de nem engedtem neki.
-Sajnálom de szerintem Rika nem akarja hogy így lásd Őt!-tettem le már a szobába.
-MI? ezt hogy érted?-nézett rám könnyes szemekkel de mikor meghalotta Reita üvöltését rögtön rádöbbent a dolgokra.-Nem nem lehet.-sírva ütötte mellkasomat hogy nem akarja Rikát elveszíteni.
Én se bírtam és pár könnycsepp utat talált magának.
-Sajnálom hogy ez történt Rika tudta jól hogy ezzel mit vállal.Az én hibám.-hajtottam le fejemet.-Én csak most értettem meg igazán Reitát és Aoit.Tudom hogy milyen a szerelem.-Néztem Nori szemébe majd szenvedélyesen megcsókoltam.Elkezdtem az ágy felé tolni majd óvatosan fektettem le.Nyakát kezdtem el csókolgatni és nehezemre esett nem megharapni Őt.De sikerült urrá lennem a vadállati ösztöneimen.LAssan kezdtem el vetkőztetni Ő is így tett.Keze felfedező útra indult testemen.Gyorsan megszabadúltunk a ruháinktól majd ismét fölötte voltam és szenvedélyes csókot váltottunk.
-Akarlak.-suttogtam fülébe mire megremegett alattam.Elkezdte levenni alsónadrágom mire hirtelen megállt a keze mikor megérezte merevedő férfiasságomat.NYakát vettem célba majd haladtam egyre lejjebb.Kicsit elidőztem mellénél majd hasát kezdtem puszikkal beborítani.Édesen nyögött alattam megszabadítottam a bugyitól is mire elpirult.Felhajoltam hozzá és megcsókoltam közbe levettem alsónadrágomat.Alighogy elhelyezkedtem lába között hirtelen félve és szipogva nézett rám.
-Mi a baj?-néztem könnyes szemébe.-ha nem akarod megállok. húzódtam el tőle egy kicsit.
-Énh..-nyögte.-Még nem voltam senkivel-sütötte le szép barna szemeit.Nem mert rámnézni.Én viszont fölémásztam óvatosan majd egyre lejjebb csókoltam amíg el nem értem nőiességéhez.Nyelvemmel kezdtem el kényeztetni mire hirtelen rámnézett és pirulva kapaszkodott vállamba.Nagyokat nyögött alattam én padig élveztem hogy ilyen hangokat hallok tőle.Sose éreztem ilyet eddig ha voltam valakivel akkor mindig saját magammal törődtem most viszont nem akarok fájdalmat okozni.Azt akarom hogy élvezze minden egyes mozdulatomat.Mellét kezdtem el maszírozni egyik kezemmel mire jólesően nyögte nevemet.Pár pillanat múlva már éreztem hogy nem bírom sokáig érezni akartam ezért lassan fölémásztam majd nyakát kezdtem el puszilgatni.Lassan hatoltam be szűk testébe majd vártam hogy megszokja ezt az érzést.Erősen kapaszkodott a vállaimba éreztem hogy rettentően fáj neki ezért nyugtattam és szenvedélyesen megcsókoltam.Pár perc múlva kezdtem el mozogni benne kezemmel pedig oldalát simogattam.Minden lökésnél egyre nagyobbakat nyögött alattam.Tetszett a hangja és már egyre könnyebben mozogtam szűk testében.Kicsit gyorsítottam de néha mélyebbeket löktem.Éreztem hogy közel van a beteljesülés Nori chan is egyre nagyobbakat nyög.NYakához hajtottam a fejem és szuszogtam egy kicsit hogy ne változzak át.nem akarom Őt megharapni nem lehet olyan szörnyeteg mint én.Kicsit lassítottam hogy elhúzzam gyönyörünket.
-Rukihhh...-hallottam meg nevem.-Kérlekkhhh..-nyögte szerelmem.
Gyorsítottam és együtt értük el határainkat.Nevét nyögtem mikor elélveztem.Lassan kicsúsztam testéből majd mellé feküdtem.Éreztem hogy nincs minden rendben magamra kaptam az alsónadrágom és hirtelen a sarokba kuporodtam.Fejemet fogva csúsztam le a fal mentén Nori hibát követett el amikor közelebb jött.
-Ruki kérlek tedd meg..-jött közelebb és húzta el a haját formás és kívánatos nyakáról.
-Nemhhh..nem akarom elkövetni azt a hibát amit Reita is.Szeretlek és nem tudom megtenni!!-nézek rá könnyes szemekkel.
-Én meg nem akarok megöregedni és meghalni veled akarok lenni.Rikának igaza volt vápírok vagytok de érző lényeknek nevezett mindig titeket most már értem hogy miért.-nézett rám és emelte fejemet nyakához.
Mikor megéreztem bódító illatát rögtön átváltoztam.Megtettem megharaptam.Lassan és óvatosan mélyesztettem fogaimat nyakába majd szorítottam magamhoz hogy ne tudjon mozogni.Fájdalmasan felnyögött és szorosan kapaszkodott nyakamba.Éreztem hogy teste fájdalmasan megfeszül és elkezd sírni.Nem kellemes a vámpírok harapása bele is hallhat de reméltem hogy ez nem történik meg.Megsebeztem ajkamat majd megcsókoltam.Pár pillanat múlva elájult én pedig lefektettem az ágyra.Hátra léptem majd sírva térdre estem.Mit tettem lehet épp most öltem meg a szerelmemet már teljesen tudom hogy mit érez Reita.Nem látom azokat a jeleket amiket kellene ha valakit átváltoztatnak vámpírrá.
-Kérlek élned kell.-suttogtam ajkára majd megcsókoltam.

4.Fejezet:
****1 évvel később****

Nori pov:
Ezt soha nem hittem volna.Pont egy vámpírba szeretek bele és hogy elveszítem a barátnőmet mert a szerelmemet megmenti.Létezik szerelem elsőlátásra?Lehetséges...nem tudom.De már lassan egy éve vámpírként élek.Már emberek nincsenek a közelembe még Kai is vámpír lett.Ő rosszabbul viselte az átváltozást mint én de szerencsére életben van.Aoival nagyon boldogok.Ellentétben Uruhával és Reitával.Uruha még mindig keresi a szerelmet Reita pedig szerintem ezt tudjátok.Én Rukival vagyok már azóta a nap óta amikor Rikát elvesztettem de megtaláltam a szerelmet.Reitát nem sokszor látom a kastélyba mindig kint van ahol Rikával utoljára találkozott.Most épp bennt ülök a szobába és nézek ki az ablakon.Innen pont rálátok az udvarra ahol Reita és Ruki áll.Pár perc múlva látom hogy szerelmem eltűnik majd mögöttem a szívbajt hozva rám szólal meg.
-Kicsim gyere le kérlek.-nyújtja kezét felém amit elfogadok.Összekulcsolom ujjainkat és együtt megyünk ki a kertbe.
Mikor leérek Reita háttal áll nekem és mered előre.Ruki a fülembe súgja hogy beszélni akar velem és hogy most magunkra hagy minket.Közelebb megyek hozzá de nem szól semmit csak felém nyújtja a fekete markolatú katanát ami Rika fegyvere volt.Én meredek előre hogy mit akarhat mi a célja.Ránézek és látom hogy sírva néz előre majd pár pillanat múlva felém fordul és szemembe néz.Nem látok mást csak a szomorúságot.
-Ölj meg!-mondja semleges hangon.Majd kicsit hátrál és szemembe néz.
-Hogy mi?-nézem könnyes szemeit majd közelebb lépek.Ami hiba volt már későn veszem észre hogy átváltozott és vörös szemekkel néz rám.
-GYerünk! Régen megakartál ölni kérlek szivességet tennél!Rukiéknak már mondtam és a döntésem végleges!-nézett rám mérgesen.Én meredtem előre ami hiba volt ugyanis elkapta kezem egy pillanat alatt rántott közel magához majd fogta meg kezem amibe a katana volt és tartotta magafelé.Akkora volt a lendület hogy már nem tudtam megállni a kard pedig átszúrta Reita testét.Mikor felfogtam hogy mi történt sírva néztem le a kardra majd Reitára.
-Miért?Te idióta..-szorítottam össze szememet.Reita térdre esett én viszont nem hagytam hogy teljesen elessen elkaptam és sírva néztem rá.
-Ne sírj már tudod jól miért tettem.Köszönöm!-mondta suttogva majd lassan lehunyta szemét és kezeim között halt meg.Mivel én is vámpír vagyok éreztem amint elhagyja az élet majd pár pillanat múlva már csak a kard volt a kezemben.Reitából nem maradt semmi a vámpírok hamuvá válnak ha meghalnak.Rukiék akkor jöttek vissza én viszont remegve tartottam a kezembe a kardot amivel megöltem Reitát.
-Kicsim!-ölelt meg Ruki és próbált csitítani.Pár napig nem tettem mást csak az ablak előtt ültem és meredtem kifelé. néha felvettem azt a kardot ami számomra jelentéssel bír.Egy igazi szerelem fűződik hozzá.Már megértettem.Attól hogy valaki vámpír még érző lény és már megértettem hogy Rika miért tette azt amit.És már Reita szavait is megértettem a szerelmét elvesztette ez még egy vámpír számára is elviselhetetlen.Sajnálom ezt az egészet ami velük történt de már csak előre tekintek miattuk igyekszek megvédeni az embereket most már rajtunk a sor Rukiék is elismerték és mi fogjuk védeni a falusiakat a vérfarkasoktól.Soha nem adom fel!-néztem ki az ablakon majd megfogtam immár mindkét katanát és indultam vadászni.Már nem néztem hárta Rikának és Reitának köszönhetően másképp látom a világot és élem az életemet.A sorsomon már nem változtathatok de a védtelen embereket megvédhetem csak ez lebeg a szemem előtt úgyhogy nincs más hátra mint előre!

D.L.N.-Dark Long Night

1.Fejezet:

Ruki pov:
A nevem Matsumoto Takanori de mindenki csak Rukinak hív.Nem vagyok ember,vámpír vagyok és már évszázadok óta az a célom hogy megöljem a vérfarkasokat.A szüleimet a vérfarkasok ölték meg mikor kicsi voltam.Gyűlölöm Őket.Évekig az emberek között nevelkedtem befogadtak bár amikor elmondtam hogy valójában mi vagyok nagyon megijedtek.De nem tehettem mást ugyanis megtámadtak minket a farkasok.Szerencsém volt mikor már minden veszni látszott láttam meg régi barátomat Reitát.Régóta ismertem Őt nagyon jó barátom volt egészen addig amíg a szüleimmel végeztek én pedig elmenekültem.Nem kerestek a vámpírok pedig reménykedtem hogy visszamehetek a kastélyba.
-Ruki te vagy az?-kérdezte megdöbbenve.-Mégis csak élsz tudtam!-ölelt meg amikor végzett az utolsó vérfarkassal.A szeme megint barna volt és a szemfogai is visszahúzódtak.
-Rei chan.-néztem rá szipogva.Nem változott semmit.Szőke haja van még mindíg és az orrkendő még mindig az arcán van.Fekete kimonója és palástja alatt vannak a fegyverei.Főleg a kedvence egy lila markolatú gyönyörűen kidolgozott katana.
-Mik vagytok ti?-hallottam a két ember hangját akik befogadtak még évekkel ezelőtt.-Ruki..te te..egy szörny vagy.Te jó ég!Mennyi embert öltél már meg?-kérdezték.

***
Sajnos igazuk van.Szörny vagyok.Körülbelül másfél éve elkóboróltam már nagyon éhes voltam és sejtitek hogy vérre nem tehettem mást.Ahogy kóboróltam a faluba megláttam egy idősebb házaspárt és egy nagyjából 16-17 éves lányt.Sajnos természetemből adódik hogy rögtön átváltoztam.Szemeim vörösek lettek és szemfogaim megnőttek.Gyors voltam és hatékony.De amikor megláttam a lányt nem a félelmet éreztem hanem a haragot.Nem menekült hanem rögtön nekem esett és ütött ahol tudott.Nagyon harcias  volt és egy kisebb tőrt vettem észre nála.Jól harcolt a kezemet is sikerült elvágnia.Viszont én mégis erősebb voltam mert egy pillanat alatt olyan messze taszítottam hogy egy fa állította meg.Fájdalmasan felnyögött és könnyes szemekkel nézett rám.Amire nem számítottam hogy a szemei aranyszínűek voltak és mint a macskának keskeny pupilla és fújtatott amikor a közelébe értem.
-Ki vagy te?-kérdeztem majd felemeltem és gyengéden fordítottam fejét felém hogy szemébe tudjak nézni.Szinte megbabonáz és az illata nem tudnám megölni.Inkább vonzónak találom.Vonzó de veszélyes.-válaszolj!
-Neked soha!!-taszított el magától.-Te gyilkos!!Egy szörny vagy hogy lehet hogy befogadtak az emberek? Te szemét! Most a pokolra küldelek!-kiáltotta és futott felém.
-Ne beszélj így velem!-kiabáltam.Elkaptam kezét és nekiszorítottam az egyik fának.-Fogalmad sincs hogy milyen érzés! Én nem akarok szörnyeteg lenni és senkit se akartam bántani!-mondtam már szinte könnyes szemekkel.-De nem tehetek mást.-elfordítottam fejét hogy megharapjam de tétováztam és ebben a pillanatban éles fájdalmat éreztem a lábamba.
-Ne merészeld!Takarodj vámpír!!-hirtelen termett mellettem egy hosszú barna hajú lány aki idősebb volt a másiknál és harciasabb is.A kezében egy katana volt amit éppen nyakamhoz tartott és vigyorgott rám.Ami meglepett hogy szinte ugyanolyan precízen kidolgozott kard volt mint Reitáé nagyon hasonló volt csak annyiban különbözött hogy fekete volt a markolata.
-Te ki vagy?-néztem rá döbbenten.
-A nevem Rika és semmi közöd hozzá.Engedd el Norit!!-kiabálta.
-Dehh mi se vagyunk jobbak mint Ő..Rika...-fogta meg a kezét mire én hátráltam pár lépést.Kik Ők? És milyen furcsán néznek ki.Díszes kimonó van rajtuk és fegyvereik is vannak.-elmélkedtem.
-Semmi köze hogy mi védjük a falusiakat  és hogy nindzsáknak képeztek ki minket!-mondta dühösen a Rika nevű lány.
Mi?nindzsák? Azt hittem nem léteznek.Hisz ez lehetetlen...Ők gyilkolják a fajtámat és a farkasokat is.
-Most megölöm.-indult el felém az idősebb lány.
-Ne tedd.-válaszolta a másik mire észbekaptam és elmenekültem.Szerencsére a sebeim hamar begyógyultak és nem tűnt fel senkinek hogy elkóboróltam.
****
Most meg itt vagyok és már nem titkolhatom tovább hogy mi vagyok valójában.Nagy csalódást okoztam hisz rögtön rámtámadtak Reita viszont ellökte Őket majd karon ragadott és sietve mentünk a kastély felé.Már csak akkor tértem magamhoz amikor bennt ültem Reita szobájába és láttam hogy itt van Aoi Uruha és Kai is.Régóta ismerem őket Kai kivételével mind vámpírok vagyunk.Kai chan még kiskorába került ide és Ő a szolgánk.Annyi év után is tisztán emlékszek rájuk.Egy ideig beszélgetünk elmondom nekik ami másfél évvel ezelőtt történt ám amikor megemlítem Rikát Reita felkapja a fejét majd szomorúan néz maga elé.Nem értek semmit de folytatom a beszédet.Amikor elmondtam a történteket Reita feláll és kimegy egy szó nélkül.Aoi és Kai is elmennek mondván hogy már késő van.Uruha velem marad és elkísér a régi szobámba.Lassan lépkedek mellette amikor Uruha megszólal.
-Reita szerelmes volt.-mondja szinte suttogva mire nagy szemekkel nézek rá.
Hogy mi? Szerelmes?
-Dede...-kezdek el dadogni.-Azt ne mond hogy...
-Rikába.Közbe sokminden történt ám Ruki chan.Aoi és Kai is szerelmesek.Én viszont nem találok senkit.Aoi is hibát követ el hisz egy emberbe szerelmes.Jól tudja ezt nem szabadna meg kellene ölnie Kai-t de nem képes rá.-mondja szomorúan majd belépünk a szobába.
-Nekem ez magas és mi történt?-nézek Rurura.
-Reitát kérdezd ha akarja elmondja.-megy ki én pedig egész éjszaka forgolódok.Nem tudok elaludni csak az a két lány jár a fejembe.És az hogy mi a fene történhetett Reitával és hogy Aoi hogy szerethetett bele egy halandóba.

2.Fejezet:

*** Fél évvel ezelőtt ***
Nori pov:
-Akkor indulhatunk a vadászatra?-hallottam Rika hangját az balaknál ült és bámult maga elé.Már fél éve annak hogy szerelmes lett egy vérszopóba ami nagy hiba a részéről.Tudja hogy meg kellene ölnie de Ő mégis elengedte sőt láttam amikor csókolóztak.Igaz én is más lettem amióta másfél éve találkoztam egy olyan vámpírral aki vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.Két tanárommal sétáltam amikor megtámadott minket.Megölhettem volna de mellette elgyengültem és úgyéreztem hogy valami vonz hozzá hogy akarom Őt.-Figyelsz te rám?
-Mi?JA persze mehetünk.-mosolyogtam majd magamhoz vettem az aranymarkolatú tőrőmet Rika pedig a katanát.Kiugrottunk az ablakon és az erdőbe mentünk.
Nem kellett sokáig várnunk máris belebotlottunk 5 vérfarkasba.Gyorsan támadtunk nem is sejtettük hogy vámírok is megjelennek.Éppen megöltem ellenfelemet amikor Rika felé pillantottam és megláttam azt a szőke hajú vérszívót akinek legszívesebben kitekerném a nyakát.Láttam hogy Rikát védi de nem figyel a mögötte lévő farkasra aki épp készült megharapni.Amire nem számítottam hogy Rika a vérfarkas elé ugrik így Őt harapta meg és nem azt az idióta vérszopót.Olyan gyorsan mentem oda ahogy tudtam és kaptam el Rikát.Amikor a szőke hajú vámpír meglátta hogy mi történt egy csapással elintézte a másik szörnyet.Amikor Rikához közelített én elkezdtem rá fújtatni és ösztönösen nyakához szorítottam a tőrömet.
-Ne merészelj hozzáérni!Tudom hogy mi volt köztetek.-mondtam dühösen.
-Kérlek engedj oda.-nézett rám barna szemivel és csak a fájdalmat láttam benne.Nem tudom miért de odaengedtem.Ekkor Rika kinyitotta a szemét és meglepődve vette észre hogy nem én ölelem hanem Reita.Könnyes szemekkel néztem Őket mikor felém fordította fejét barátnőm és felém nyújtotta fegyverét.Ami nálunk azt jelentette hogy feladja a harcot.Nagy szemekkel néztem hol rá hol a fegyverére amikor hirtelen megszólalt.
-Vedd el!Mostantól egyedül vagy!Sajnálom.-nézett rám könnyes szemekkel majd Reita felé fordult.Soha nem hittem hogy a vámpíroknak vannak érzéseik de mikor a szemem láttára váltottak egy szenvedélyes csókot akkor már kezdtem máshogy a kis vérszopóra nézni.
-Nem veszíthetlek el!-mondta szinte sírva majd fogtam meg kezét.Erősen vérzett a sebe ami a vállán volt és láttam hogy iszonyú fájdalmai vannak.Tudtam hogy nincs remény a farkas megmarta ami azt jelenti hogy a sebe elfertőződik és meghal.Lehajtottam fejem és felvettem Rika katanáját.Ekkor hirtelen repültem pár métert alrébb egy fa fogott meg.Mikor felnéztem nagyon dühös lettem.Reitát láttam amint Rika nyaka fölé hajol és megharapja.Pár pillanat múlva elhajolt nyakától rámnézett már vörös szemeivel majd annyit suttogott hogy sajnálom és megcsókolta Rikát.Mégis mi a fenét csinál? Ez a szemét.Dühömben felkaptam a tőrőmet és megtámadtam Reitát.De hiába gyorsan eltűnt a szemem elől nem sikerült megölnöm.Sírva térdeltem le Rika mellé és öleltem magamhoz.Mi a fenét tegyek?Azt hittem hogy meghalt de pár perc múlva kinyitotta szemét és fájdalmasan felnyögött majd megfeszült teste és felordított.
-Mi történik veled?Mégi mit csinált veled az a vámpír?-estem kétségbe és gyorsan hazafelé vettem az irányt.
Lassan fektettem le majd vizesborogatást tettem a fejére.Éreztem hogy lassul a pulzusa és egyre nehezebben veszi a levegőt.Hirtelen megint megfeszült a teste majd elernyedt.Lassan nyitotta ki szemeit de amit láttam nem akartam elhinni.Vörös szemek a sebe is begyógyult már csak egy kis heg látszott és a szemfogai megnőttek.elhátráltam tőle majd sírva és kétségbe esetten néztem vissza rá.
-Nori...-suttogta.-A fenébe is miért hagytad ezt?-fogta meg fejét és fájdalmasan felüvöltött.
-Mégis mit?Mi van veled?-mentem közelebb amikor eltaszított magától és azt mondta hogy menjek el keressem meg Reitát és mondjam azt neki hogy meghaltam hiába tette meg.
Nem értettem semmit vagy nemtudom hogy csak nem akartam elfogadni hogy Rika ugyanolyan vámpír lett mint a drága Reitája akit megakartam ölni.Még aznap éjszaka elmentem és már fél éve bolyongok az erdőben de eddig csak vérfarkasokat láttam vámpíroknak nyoma sincs.Mégis hol keressem?-ültem le egy fa tövébe.-Már fél éve nem csinálok mást csak keresem azt a rohadék vámpírt és semmi eredménye Rikát is csak néha láttam itt az erdőben amikor szükségem volt segítségre Ő megérezte és megjelent.-sóhajtok amikor hirtelen észreveszem hogy két erős vérfarkas közelít felém.Túl erősek és hihetetlen gyorsak nem vagyok elég erős így csak az egyiküket tudom megölni.Mivel tudom hogy nem kerülhetek ki győztesen ha összecsapok a másikkal ezért futásnak eredek.
-várj kislány akkor is megkóstollak.-morogta majd elkezdett utánam futni.
Már majdnem utolért amikor hirtelen valaki közém és a farkas közé állt és ellökte a közelemből azt a szőrős dögöt.Mikor hátranéztem  két vámpírt láttam meg.Aztán előre meredtem és egy hatalmas kastélyt láttam.
-Te?-nézett rám meglepődve a szőke vámpír.
-Reita.-néztem fel rá majd dühösen támadtam rá de a másik szőkés barna hajú srác lerángatott róla és lefogott.
-Mi van?Tudom hogy megakarsz ölni.Miért tartasz szörnyetegnek?-jött közelebb hozzám.
-Mert az vagy!Miattad halt meg Rika!-mondtam dühösen.
-Hogy mi? Meghalt?-nézett rám könnyes szemekkel közben a másik srác elengedett.Reita térdre esett és csak sírt.Meglepett hogy pont egy vámpírt látok így de egyátalán nem sajnáltam tudtam hogy Rika nem tudja elfogadni ami lett belőle.
-Hé Rei nyugodj meg te megakartad menteni de tudod hogy belehalhat ha átváltoztatod.Lehet hogy ígyis-úgyis meghalt volna.-mondta a másik.
-Uruha!!Ne mond ezt én szerettem Őt!A fenébe is amikor együtt voltam vele éreztem hogy Őt akarom de nem akartam átváltoztatni.Amikor lefeküdt velem tudta hogy súlyos hibát követ el.-nézett az említett Uruhára majd rám.
Hogy mi??Jól hallottam..Rika vele volt.Ez a kis...
-Te rohadék megöllek nyomorult vámpír hogy tehetted?-vágtam pofon mire elhátrált és könnyes szemekkel nézett rám.
-Ezt ne merészeld!Szerették egymást nem érted?Rika máshogy is dönthetett volna te ostoba.-mondta Uruha.
-Hagyd menjünk vadászni Ruru.-indult el Reita én pedig megint hagytam elmenni...De miért?

3.Fejezet:
*** jelen ***
Ruki pov:
Érdekel hogy mi történhetett amiért ilyen Reita ezért megkérdeztem Aoi chant.Részletesen elmondott nekem mindent és amikor tudatosult bennem hogy Rei egy nindzsába volt szerelmes akit elveszített ráadásul a csaj társa vadászik rá mert Őt hibáztatja komolyan megsajnáltam.Már tudom miért viselkedk így és miért védi az embereket.Kicsit feszült voltam és inkább elmentem a kastélyból.Lassan lépkedtem amikor észrevettem azt a lányt akivel másfél éve találkoztam.Biztosan tudtam hogy Ő az éreztem az illatát.Követtem Őt láttam hogy egy kis tóhoz sétál.Elbújtam egy fa tövébe és figyeltem hogy mit tesz.Amikor megéreztem hogy nem vagyunk egyedül...egy vámpír közelít ez egészen biztos a szagából ítélve.De ki lehet az? Vártam de nem sokat láttam az illetőből de a fegyvere ismerős volt.Egy fekete markolatú katana..csak nem-hasított belém a gondolat amikor hirtelen megtámadták őket a vérfarkasok.Megijedtem hisz láttam hogy ketten semmi esélyük akkor se ha Rika vámpír.
-Túl sokan vannak...-suttogtam.Majd nemtudom miért de hirtelen törtem rá a farkasokra.Már majdnem elbántunk a szörnyekkel amikor az egyik egy nyíllal célbavette Norit.Mivel háttal állt nem vette észre a veszélyt és Rika is elég gyenge volt tudtam hogy mit kell tennem.Nori elé álltam és én kaptam a nyilat egyenesen a mellkasomba furódott.Fájdalmasan felordítottam és térdre estem.Rika elkapott és nagy szemekkel nézett rám.
-Te? Mit csinálsz?-kérdezte majd láttam hogy visszaváltozik szemfogai eltünnek és szeme ismét barna lesz.
-Ruki..-meredt előre Nori.-Miért tetted ezt?-jött közelebb és szipogva nézett rám.
-Emlékszel rám?Miért sírsz hisz legutóbb még megakartál ölni.-mondom mosolyogva.
-Én tudom jól hogy miért.Már akkor belédszeretett.Attól a naptól tudtam hogy Nori teljesen más.-sóhajtott Rika.Majd lassan felállt  a hátára vett és elindult a kastély felé.Nori követett minket Rika elég lassan futott hogy tudja tartani a tempót a társa.Én egyre rosszabbul voltam tudtam hogy megfogok halni.Mikor a kastély elé értünk Rika letett és kezét a mellkasomra tette.Nem értettem mit akar de mikor lehunyta a szemét és melegséget éreztem tudtam hogy megpróbál meggyógyítani.De ez az életébe kerülhet mert súlyos a sebem és amúgy is hogy lehet ilyen képessége?Ekkor veszem csak észre hogy Nori hívta Reitáékat.Mindenki itt áll mellettünk.Egyre jobban érzem magam visszatér az erőm és kezdek átváltozni.
-Begyógyult a sebe.Ez hogy lehet?-jön közelebb Uruha.
-Ki vagy te?-kérdezi Aoi.
Ekkor már felállt Rika mivel fekete lepel volt rajta és csuklya ezért nem láthatták az arcát.Lassan megfordult majd levette a leplet.
-Rika...-hallottam Reita meglepődött hangját.-Te élsz?-jött közelebb és kapta el szerelmét.
Tudtam hogy mi következik lassan felültem és rájuknéztem.Nori csak nagy szemekkel nézett hol rám hol Reitáékra.
-Mi történik?-jött oda hozzám és ölelt meg.
-Rika miért?Miért hazudtál?-kérdezte sírva Reita kedvesét.-Nem teheted ne!!-ölelte magához.
-Sajnálom.Nem tudtam elfogadni amivé tettél de még mindig szeretlek.-fogta meg arcát majd lehúzta egy szenvedélyes csókra.
Mivel mi tudtuk hogy mi következik már szipogva néztem Norira és bevittem a kastélyba.
-Hé tegyél le engedj vissza!!-kapálózott de nem engedtem neki.
-Sajnálom de szerintem Rika nem akarja hogy így lásd Őt!-tettem le már a szobába.
-MI? ezt hogy érted?-nézett rám könnyes szemekkel de mikor meghalotta Reita üvöltését rögtön rádöbbent a dolgokra.-Nem nem lehet.-sírva ütötte mellkasomat hogy nem akarja Rikát elveszíteni.
Én se bírtam és pár könnycsepp utat talált magának.
-Sajnálom hogy ez történt Rika tudta jól hogy ezzel mit vállal.Az én hibám.-hajtottam le fejemet.-Én csak most értettem meg igazán Reitát és Aoit.Tudom hogy milyen a szerelem.-Néztem Nori szemébe majd szenvedélyesen megcsókoltam.Elkezdtem az ágy felé tolni majd óvatosan fektettem le.Nyakát kezdtem el csókolgatni és nehezemre esett nem megharapni Őt.De sikerült urrá lennem a vadállati ösztöneimen.LAssan kezdtem el vetkőztetni Ő is így tett.Keze felfedező útra indult testemen.Gyorsan megszabadúltunk a ruháinktól majd ismét fölötte voltam és szenvedélyes csókot váltottunk.
-Akarlak.-suttogtam fülébe mire megremegett alattam.Elkezdte levenni alsónadrágom mire hirtelen megállt a keze mikor megérezte merevedő férfiasságomat.NYakát vettem célba majd haladtam egyre lejjebb.Kicsit elidőztem mellénél majd hasát kezdtem puszikkal beborítani.Édesen nyögött alattam megszabadítottam a bugyitól is mire elpirult.Felhajoltam hozzá és megcsókoltam közbe levettem alsónadrágomat.Alighogy elhelyezkedtem lába között hirtelen félve és szipogva nézett rám.
-Mi a baj?-néztem könnyes szemébe.-ha nem akarod megállok. húzódtam el tőle egy kicsit.
-Énh..-nyögte.-Még nem voltam senkivel-sütötte le szép barna szemeit.Nem mert rámnézni.Én viszont fölémásztam óvatosan majd egyre lejjebb csókoltam amíg el nem értem nőiességéhez.Nyelvemmel kezdtem el kényeztetni mire hirtelen rámnézett és pirulva kapaszkodott vállamba.Nagyokat nyögött alattam én padig élveztem hogy ilyen hangokat hallok tőle.Sose éreztem ilyet eddig ha voltam valakivel akkor mindig saját magammal törődtem most viszont nem akarok fájdalmat okozni.Azt akarom hogy élvezze minden egyes mozdulatomat.Mellét kezdtem el maszírozni egyik kezemmel mire jólesően nyögte nevemet.Pár pillanat múlva már éreztem hogy nem bírom sokáig érezni akartam ezért lassan fölémásztam majd nyakát kezdtem el puszilgatni.Lassan hatoltam be szűk testébe majd vártam hogy megszokja ezt az érzést.Erősen kapaszkodott a vállaimba éreztem hogy rettentően fáj neki ezért nyugtattam és szenvedélyesen megcsókoltam.Pár perc múlva kezdtem el mozogni benne kezemmel pedig oldalát simogattam.Minden lökésnél egyre nagyobbakat nyögött alattam.Tetszett a hangja és már egyre könnyebben mozogtam szűk testében.Kicsit gyorsítottam de néha mélyebbeket löktem.Éreztem hogy közel van a beteljesülés Nori chan is egyre nagyobbakat nyög.NYakához hajtottam a fejem és szuszogtam egy kicsit hogy ne változzak át.nem akarom Őt megharapni nem lehet olyan szörnyeteg mint én.Kicsit lassítottam hogy elhúzzam gyönyörünket.
-Rukihhh...-hallottam meg nevem.-Kérlekkhhh..-nyögte szerelmem.
Gyorsítottam és együtt értük el határainkat.Nevét nyögtem mikor elélveztem.Lassan kicsúsztam testéből majd mellé feküdtem.Éreztem hogy nincs minden rendben magamra kaptam az alsónadrágom és hirtelen a sarokba kuporodtam.Fejemet fogva csúsztam le a fal mentén Nori hibát követett el amikor közelebb jött.
-Ruki kérlek tedd meg..-jött közelebb és húzta el a haját formás és kívánatos nyakáról.
-Nemhhh..nem akarom elkövetni azt a hibát amit Reita is.Szeretlek és nem tudom megtenni!!-nézek rá könnyes szemekkel.
-Én meg nem akarok megöregedni és meghalni veled akarok lenni.Rikának igaza volt vápírok vagytok de érző lényeknek nevezett mindig titeket most már értem hogy miért.-nézett rám és emelte fejemet nyakához.
Mikor megéreztem bódító illatát rögtön átváltoztam.Megtettem megharaptam.Lassan és óvatosan mélyesztettem fogaimat nyakába majd szorítottam magamhoz hogy ne tudjon mozogni.Fájdalmasan felnyögött és szorosan kapaszkodott nyakamba.Éreztem hogy teste fájdalmasan megfeszül és elkezd sírni.Nem kellemes a vámpírok harapása bele is hallhat de reméltem hogy ez nem történik meg.Megsebeztem ajkamat majd megcsókoltam.Pár pillanat múlva elájult én pedig lefektettem az ágyra.Hátra léptem majd sírva térdre estem.Mit tettem lehet épp most öltem meg a szerelmemet már teljesen tudom hogy mit érez Reita.Nem látom azokat a jeleket amiket kellene ha valakit átváltoztatnak vámpírrá.
-Kérlek élned kell.-suttogtam ajkára majd megcsókoltam.

4.Fejezet:
****1 évvel később****

Nori pov:
Ezt soha nem hittem volna.Pont egy vámpírba szeretek bele és hogy elveszítem a barátnőmet mert a szerelmemet megmenti.Létezik szerelem elsőlátásra?Lehetséges...nem tudom.De már lassan egy éve vámpírként élek.Már emberek nincsenek a közelembe még Kai is vámpír lett.Ő rosszabbul viselte az átváltozást mint én de szerencsére életben van.Aoival nagyon boldogok.Ellentétben Uruhával és Reitával.Uruha még mindig keresi a szerelmet Reita pedig szerintem ezt tudjátok.Én Rukival vagyok már azóta a nap óta amikor Rikát elvesztettem de megtaláltam a szerelmet.Reitát nem sokszor látom a kastélyba mindig kint van ahol Rikával utoljára találkozott.Most épp bennt ülök a szobába és nézek ki az ablakon.Innen pont rálátok az udvarra ahol Reita és Ruki áll.Pár perc múlva látom hogy szerelmem eltűnik majd mögöttem a szívbajt hozva rám szólal meg.
-Kicsim gyere le kérlek.-nyújtja kezét felém amit elfogadok.Összekulcsolom ujjainkat és együtt megyünk ki a kertbe.
Mikor leérek Reita háttal áll nekem és mered előre.Ruki a fülembe súgja hogy beszélni akar velem és hogy most magunkra hagy minket.Közelebb megyek hozzá de nem szól semmit csak felém nyújtja a fekete markolatú katanát ami Rika fegyvere volt.Én meredek előre hogy mit akarhat mi a célja.Ránézek és látom hogy sírva néz előre majd pár pillanat múlva felém fordul és szemembe néz.Nem látok mást csak a szomorúságot.
-Ölj meg!-mondja semleges hangon.Majd kicsit hátrál és szemembe néz.
-Hogy mi?-nézem könnyes szemeit majd közelebb lépek.Ami hiba volt már későn veszem észre hogy átváltozott és vörös szemekkel néz rám.
-GYerünk! Régen megakartál ölni kérlek szivességet tennél!Rukiéknak már mondtam és a döntésem végleges!-nézett rám mérgesen.Én meredtem előre ami hiba volt ugyanis elkapta kezem egy pillanat alatt rántott közel magához majd fogta meg kezem amibe a katana volt és tartotta magafelé.Akkora volt a lendület hogy már nem tudtam megállni a kard pedig átszúrta Reita testét.Mikor felfogtam hogy mi történt sírva néztem le a kardra majd Reitára.
-Miért?Te idióta..-szorítottam össze szememet.Reita térdre esett én viszont nem hagytam hogy teljesen elessen elkaptam és sírva néztem rá.
-Ne sírj már tudod jól miért tettem.Köszönöm!-mondta suttogva majd lassan lehunyta szemét és kezeim között halt meg.Mivel én is vámpír vagyok éreztem amint elhagyja az élet majd pár pillanat múlva már csak a kard volt a kezemben.Reitából nem maradt semmi a vámpírok hamuvá válnak ha meghalnak.Rukiék akkor jöttek vissza én viszont remegve tartottam a kezembe a kardot amivel megöltem Reitát.
-Kicsim!-ölelt meg Ruki és próbált csitítani.Pár napig nem tettem mást csak az ablak előtt ültem és meredtem kifelé. néha felvettem azt a kardot ami számomra jelentéssel bír.Egy igazi szerelem fűződik hozzá.Már megértettem.Attól hogy valaki vámpír még érző lény és már megértettem hogy Rika miért tette azt amit.És már Reita szavait is megértettem a szerelmét elvesztette ez még egy vámpír számára is elviselhetetlen.Sajnálom ezt az egészet ami velük történt de már csak előre tekintek miattuk igyekszek megvédeni az embereket most már rajtunk a sor Rukiék is elismerték és mi fogjuk védeni a falusiakat a vérfarkasoktól.Soha nem adom fel!-néztem ki az ablakon majd megfogtam immár mindkét katanát és indultam vadászni.Már nem néztem hárta Rikának és Reitának köszönhetően másképp látom a világot és élem az életemet.A sorsomon már nem változtathatok de a védtelen embereket megvédhetem csak ez lebeg a szemem előtt úgyhogy nincs más hátra mint előre!

the GazettE - Venomous spider's web

PAIN-GRUDGE-SORROW-FURY
KÍN-HARAG-BÁNAT-DÜH
DELETE-HEADACHE-HANG UP-DIZZY
TÖRÖL-FEJFÁJÁS-FELAKASZT-SZÉDÜL

Ito wo hawasu gokusaishiki no wana de
A szálakat összefonó színpompás csapdában
haitokukan wo kiserareta mama
az erkölcstelenséget magára öltve

?Aisou yoku waratte kurenai ka? ?
?Nem mosolyogsz sokszor színlelten? ?
Mozaiku no saki de chiratsukasu kebakebashii yaiba
A mozaikban szétszórva villogó penge

Like a bacteria
Mint egy baktérium
You repeat an increase
Folytatod az osztódást
Like a bacteria
Mint egy baktérium
The spider which undermines me
A pók, ami aláaknáz

Betabeta to karamitsuku moudoku
Ragacsosan rám tapadó halálos méreg
Maru de hone no zui made shaburitsukusareteru you sa
Mintha a csontom velejéig berágta volna magát

Mischief of the venomous spider
A mérges pók gonosz tréfája
Delete this deadly poison
Tüntesd el ezt a halálos mérget
Mischief of the venomous spider
A mérges pók gonosz tréfája
Sono doku ha mitsu yori amai no sa
Az a méreg a méznél is édesebb

This skillful trap
Ügyes csapda
Delete this deadly poison
Tüntesd el ezt a halálos mérget
Like a bacteria
Mint egy baktérium
The spider which undermines me
A pók, ami aláaknáz

Perfect trap
Tökéletes csapda
Delete this deadly poison
Tüntesd el ezt a halálos mérget

PAIN-GRUDGE-SORROW-FURY
KÍN-HARAG-BÁNAT-DÜH
DELETE-HEADACHE-HANG UP-DIZZY
TÖRÖL-FEJFÁJÁS-FELAKASZT-SZÉDÜL

Ito wo hawasu gokusaishiki no wana de
A szálakat összefonó színpompás csapdában
haitokukan wo kiserareta mama
az erkölcstelenséget magára öltve

?Aisou yoku waratte kurenai ka? ?
?Nem mosolyogsz sokszor színlelten? ?
Mozaiku no saki de chiratsukasu kebakebashii yaiba
A mozaikban szétszórva villogó penge

Like a bacteria
Mint egy baktérium
You repeat an increase
Folytatod az osztódást
Like a bacteria
Mint egy baktérium
The spider which undermines me
A pók, ami aláaknáz

Betabeta to karamitsuku moudoku
Ragacsosan rám tapadó halálos méreg
Maru de hone no zui made shaburitsukusareteru you sa
Mintha a csontom velejéig berágta volna magát

Mischief of the venomous spider
A mérges pók gonosz tréfája
Delete this deadly poison
Tüntesd el ezt a halálos mérget
Mischief of the venomous spider
A mérges pók gonosz tréfája
Sono doku ha mitsu yori amai no sa
Az a méreg a méznél is édesebb

This skillful trap
Ügyes csapda
Delete this deadly poison
Tüntesd el ezt a halálos mérget
Like a bacteria
Mint egy baktérium
The spider which undermines me
A pók, ami aláaknáz

Perfect trap
Tökéletes csapda
Delete this deadly poison
Tüntesd el ezt a halálos mérget

Dangeros love 5-6-7 rész :D

5.Rész:

Reita pov:

Nehezen váltam el Rukitól. Érezni akartam Őt de sajnos még dolgom van. Mentünk is
Sagaval a kastélyba szétnézni. Ruki apját ma fogjuk eltemetni a családi kriptába ami
a kastély alatt van. Odamentünk és rendbetettük a helyet.
- Nagyon sajnálom ruki san-t. - mondta Saga.
- Én is már mindenkit elveszített. Nincs senkije. - mondtam szomorúan.
- Ez nem igaz - válaszolta. Itt vagy Te.
Ekkor nagy szemekkel néztem Saga kun-ra. Mi a fene talán észrevette hogy szeretem.
- Láttam hogy hogyan néztetek egymásra. - mondta mosolyogva.
- Ja izé...na menjünk vissza.
Útközben még bementünk a vérbankba. Rukinak és uruhának nagy szüksége van a vérre. Mi
még bírjuk. Siettünk vissza a házhoz. Mikor beléptem Ruki szobájába ott volt Kai san
aki mondta neki hogy ma lesz a temetés. És hogy jó lenne ha pár nap múlva beállna
hozzánk edzeni. Talán pár fogást megtanul és nem lesz teljesen védtelen. Nem
tudhatjuk hogy mi lesz mert Gackt nagyon erős. Mikor észrevettek Kai mosolyogva
mondta hogy akkor megy is nem zavar tovább. Én pedig Ruki felé vettem az irányt egy
pohárral a kezemben. Odaadtam neki  és mondtam hogy igya meg. Egy pillanat alatt
lehúzta a pohár tartalmát letette az asztalra majd engem nézett.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Csak az hogy Gackt mikor történt a támadás megcsókolt...és engem akar. - mondta
szinte sírva. Láttam szemében a fájdalmat és a gyülőletet is. Az a rohadék...-
gondoltam
- Utálsz igaz? - kérdezte szipogva.
- Mi dehogy. Én nagyon szeretlek, azt a szemét Gackt-ot meg megölöm ha bántani mer.
Egyátalán minek akar téged? - néztem rá és közben megfogtam kezét és leültünk az
ágyra.
Ruki csak nézett maga elé de pár perc múlva elkezdett mesélni. Én nagyokat néztem és
már értettem hogy Gackt mit akar. Az emberek felett akar uralkodni. A rohadék. Mikor
Ruki abbahagyta a beszédet én csak ránéztem és rámosolyogtam.
- Én megvédelek bármi áron.- mondtam majd lassan ledötöttem az ágyra. És nyakát
kezdtem puszilgatni. Kezem felfedezőútra indult a pólója alatt.
- Kívánlak Rei chan. -mondta pirulva.
Ha tényleg akarja akkor legyen.Lassan levettem felsőjét és felsőtestét kezdtem el
puszilgatni néhol kicsit megharaptam de nem annyira hogy fájdalmat okozzak neki de
néhol vérzett a harapásom.Nyelvemmel eltüntettem Ruki testéről a vércseppeket.Igazán
finom vére van.Majd lassan már gatyáját bontogattam.Ő is elkezdett levetkőztetni.De
sajna a kabátomat nem tudta leráncigálni rólam.
- Vedd már le!! - mondta nekem türelmetlenül.
- Jójó nyugalom. - válaszoltam vigyorogva.
Lassan vettem le a ruhadarabot. Majd Ruki elkezdett vetkőztetni. Már csak az alsó
volt mindkettőnkön. Ruki hirtelen átfordított minket és Ő került fölülre. Gyorsan
levette alsómat és elkezdett kényeztetni. NYögtem az isteni érintéseitől. Pár perc
múlva felhajolt hozzám és rámvigyorgott. Nekem se kellett több gyorsan
visszafordítottam magunkat és levettem Rukiról a már szorító ruhadarabot. Végignéztem
testén. Nagyon gyönyörű és csak az enyém. Lehajoltam hozzá egy szenvedélyes csókra
közben már kezem férfiasságán mozgott. Belenyögött a csókba. Erre én sunyin mégjobban
rámarkoltam. Nagyott nyögött alattam majd az éjjeliszekrényre mutatott. Értettem a
célzást kivettem a sikosítót és az óvszert és visszadőltem Ruki mellé. Ránéztem majd
mondtam neki hogy szeretem és hogy lazuljon el. Ő csak bólinott én pedig elkezdtem
tágítani először csak egy ujjal majd pár perc múlva már kettővel. Éreztem hogy teste
remeg de nem lökött el kérte hogy folytassam. Lassan követte két ujjamat a harmadik
is. Már kezdte szokni az érzést. Amint kihúztam ujjaimat megkönyebült.
- Most én jövök csak lazíts. - mondtam neki mosolyogva.
Ő csak bólintott. Én elhelyezkedtem lábai között és lassan hatoltam belé. De szűk a
teste...jesszus..
Éreztem hogy remeg megint de nem lökött el magától. Pár percig nem mozogtam mikor már
megmozdította csípőjét akkor kezdtem el mozogni. Fokozatosan gyorsítottam. Mikor
éreztem hogy nincs sok hátra ráfogtam Ruki férfiasságára és elkezdtem ellenetétesen
mozgatni kezemet. Nagyokat nyögött alattam.
Pár perc múlva egymás nevét nyögve értük el a beteljesülést. Kihúzódtam Rukiból és
melléfeküdtem. Ő fogta a takarót és betakart minket.Majd szorosan mellém bújt.
- Szeretlek Ruki chan. - mondtam mosolyogva közben az arcát simogattam.
- Én is és nagyon jó veled. mondta két ásítás között. - Na talán kifáradt.Olyan
aranyos így.
- Szép álmokat.- válaszoltam. - majd megpusziltam fejét.
- Neked is. Akkor holnap én is edzek veled.- mondta már félálomba.
Én csak mosolyogtam de kicsit azért aggódtam az edzés dologtól. Ruki soha nem harcolt.
De muszáj kicsit tanulnia főleg hogy Gackt az ellenségünk. Na majd kíméletesen
mutatok neki pár támadást.- gondolkodtam.
Közben pedig Őt figyeltem. Örültem hogy végre kimutathattam az érzéseimet. Remélem
Ruki örökre melettem marad és boldogok leszünk. De még le kell győznünk Gackt-ot.

****
Nem aludtunk sokat mert mennünk kellett a temetésre. Ott voltak uruha szülei is. És
még pár vámpír. A testőrök végig Rukit és uruhát figyelték. Én Ruki melett álltam
arra az esetre ha elájulna vagy hasonló. Szerencsére végig kibírta sírás nélkül a
temetést. A szertartás után bejelentették hogy mostantól a testőrök Rukinak tartoznak
engedelmességgel. Jól van ezt tudjuk. Mehetünk már végre. Lassan elindultunk végre a
házhoz. Ruki egész úton csendben volt. Mikor visszaértünk rögtön mentünk be a
szobánkba pihenni. Szükségünk volt némi alvásra.


Ruki POV:

Reita hozott nekem egy pohár vért, amit meg ittam.  Nagyon jól esett, nem is tudom
hány napja nem ittam rendes vért.
Bevallottam, hogy mit tett Gackt és amit mondott. Tényleg azt hittem haragszik rám,
de megnyugodtam h nem így van. Reita nagyon sokat jelent nekem.
- Én, megvédelek bármi áron. – mondta és lassan ledöntött az ágyra.
- Kívánlak Rei chan.

**
Nem bántam meg hogy lefeküdtem vele. Mint már említettem Rei nagyon sokat jelent
nekem. Az elején sejtettem, hogy érez, irántam valamit a testőrök álltalában nem
védik ennyire a védenceiket.

**
Nem sokat aludtunk ma lesz a temetés. Annyira nem akarom.
Ott voltak Uruha szülei is és egy csomó előkelő vámpír. Annyira idegesített, hogy
mindenki engem nézett. Mért kell nézni?
Tudom, hogy néznek így erős vagyok és nem sírok. Könnyes szemekkel állom végig a
temetést.
Szertartás után bejelentették, hogy minden testőr nekem tartozik engedelmességgel.
Nagyon jó.
Haza érve elmentünk pihenni.
Majdnem egy egész nap aludtam jesszus.
Ma lesz edzés.
Reita és Aoi azt tanítják nekünk, hogy kell egy zombi vámpírt leszúrni.
Az edzés elég jól sikerült, bár Uruha és én kifáradtam. Ilyen edzésbe még nem volt
részünk.
Bejelentettem, hogy egy testőr se tartozik engedelmességgel. Nem egésszen erre a
reakcióra vártam mindenki úgy nézett rám mintha azt jelentettem volna be, hogy
meghalok.
- Najó mindegy. – rohantam be a szobámba és terültem el az ágyon.
- Ruki kicsim mi a baj? – ül le mellém Rei. Magamhoz ölelem és elkezdenek folyni a
könnyeim.
- Nekem ez nem fog menni. Apa olyan jól tudta a vámpírokat féken tartani, de én még
csak 18 éves vagyok, nem tudom ezt végig csinálni – húz, az ölébe simogatja hátam.
- Ruki – emeli fel fejem államnál fogva. – Én bízom benned és tudom, hogy menni fog
ügyes vagy te – érinti össze homlokunkat és puszil meg. Elmosolyodom és hagyom, hogy
öleljen, olyan jól esik. Fejem nyakába hajtom és beszívom bódító illatát.
Asszem elaludthatattam, mert most betakarva fekszem az ágyba egyedül.
- végre felébredtél – ez nem Reita hangja.
- Gackt – mondom hatalmas szemekkel és elkezdek hátrálni, így leesek az ágyról.
– Mit akarsz te tőlem?
- Téged akarlak – kezd el jönni felém, én meg nem tudok tovább menni, mert a fal
megállít benne. – Nincs itt a drága testőröd se, és az apád se tud már beleszólni.
– ide ért elém majd felránt a földről és nyakon harap majd minden sötét lett.



6.Rész:

Reita pov:

Minden jól ment a következő nap. Ruki és Uruha egész ügyesek voltak az edzésen. De
mikor vége lett Ruki kijelentette hogy egy testőr se tartozik neki engedelmességel.
Na most mi vann?? Talán fél hogy nem menne neki az irányítás? Felrohant a szobába.
Én követtem Őt hogy beszéljek vele. Bíztattam mert igazam lett nagyon magaalatt van
és nem bízik benne hogy Ő ezt megtudja csinálni. Pedig én hiszek benne és a többiek
is. Egy testőr se hagyta el Rukit. Tudjuk hogy Ő más mint az apja. Továbbra is együtt
maradtunk. Ruki mikor elaludt mi elmentünk a testőrökkel vadászni. Már éjszaka volt
és régen vadásztunk az ellenségre megakartuk védeni az embereket. Csak Kai san és
Uruha maradt Rukival. De mikor már hazafelé mentünk rossz érzésem volt. Előre mentem
és Uruha sírva fogadott hogy Rukit elrabolták. Kai san is megsérült de nem súlyosan.
- Sajnálom egyedül nem tudtam megvédeni. Az igazgató mindenkit kér hogy menjünk
vissza a kastélyba. - mondta szomorúan.
- Oké. De hogy találtak ránk? - kérdezte Aoi.
- Nem tudom. Talán mágiával.- válaszolta kai.
Én csak álltam majd dühömbe összetörtem az egyik ajtót. Erre mindenki rámnézett. Nem
tudtam uralkodni magamon szemem vörös lett a szemfogaim is látszottak. Mindenki csak
bámult rám.
- Re.. Reita...- dadogott Aoi.- Kérlek ne tedd tudod hogy még nem vagy képes kordában
tartani az erődet.
- Halgass én csak Rukit akarom megmenteni.- mondtam és hozzáse értem Aoihoz csak a
kezem emeltem fel, pontosan felé és elrepítettem a szoba másik végébe.
- Reita!! - kiabálta Saga és Tora.
Erre sikerült ismét magamhoz térni. Mi a fene.. mit tettem? Néztem magam elé. Még nem
vagyok képes irányítani a képességeim.- motyogtam. majd a földre estem.
- Ne haragudj Aoi. - mondtam könnyes szemekkel.
Lassan felkelt és odajött hozzám. Megfogta vállam rámnézett majd annyit mondott hogy
biztos benne hogy soha nem bántanám és hogy nem tehetek arról hogy előjött az erőm.
Ez Gackt hibája. Megölöm.
- Menjünk a kastélyba. - mondta Kai san.
- Reita vezess minket! - mondták.
- Hai. - mondta tanítom Kai san.
- Mi? Én?? - néztem nagy szemekkel.
Legyen. Ha ezt akarjátok. Mindent megteszek.
- Jól van. Gyerünk. A kastélyba. - adtam parancsba.

****
A kastély szinte teljesen kihalt volt. Az igazgató és Uruha szülei voltak bennt.
Behívtak minket majd kiadták parancsba hogy minden nap edzenünk kell és az erőnket
kell előhívnunk ahhoz hogy legyőzzük Gackt-ot. Mindenkinek van különleges ereje.
Enyém a nyers erő. Aoi képes a szelet irányítani. Tora és Saga nos őket nem tudom.
Na de ez most mindegy. A lényeg hogy Rukit visszakapjam.
- Kai san már keresi az ellenséget.- mondta az igazgató.
- Sajnos rövidesen meg kell küzdenetek Gackt-tal. - válaszolták Uruha szülei.
- Hai de bízom bennetek.Most elmehettek és amint van valami az ellenséggel
kapcsolatban szólunk. - mondta az igazgató. - Most mehettek.
- Igenis. - válaszoltuk.
- Reita! - szólítottak  meg Uruha szülei.
- Hai?
- Te vagy a vezető! - válaszolták.
- Én? - néztem rájuk.
- Igen te vagy a legerősebb a testőrök között és nagyon bízunk benned. - mondták
mosolyogva.
Rendben. Legyen. Majd eltüntem a villámlépéssel. Mentünk vissza az erdőbe.

****
Már 4 napja hogy semmi nem történik, kezdek megőrülni. Mi lehet Rukival még biztos
hogy él mert érzem az energiáit. Kimentem edzeni megpróbáltam előhívni az erőmet de
nem ment olyan simán mint Aoinak és Saganak. Szerintem nálam a düh az ami kiváltja
hogy előhívjam. Nagy nehezen sikerül de sajna még nem tudom sokáig kontrol alatt
tartani. Tora még küszködik az erejével de neki is jobban megy mint nekem. Már fél
napja edzünk mikor Kai szól hogy megvan az ellenség relytekhelye.
Sietünk vissza a kastélyba. Ahol megbeszéljük hogy kinek mi a feladata. Ez további 2
napot vesz igénybe hogy Uruhát biztonságba tudjuk Kai san mellett. Ők nem jönnek
velünk. Csak mi négyen indulunk el a megbeszélt terv után. Gyorsan futunk a fákon de
így is majdnem egy teljes napot vesz igénybe hogy elérjük Gackt rejtekhelyét. Mikor
meglátjuk mindenki egy fán áll. Én intek nekik hogy a helyükre és várjanak amíg
teljesen besötétedik. Megint kezdek ideges lenni a szemem megint vörös lesz és csak
Rukira tudok gondolni. Vajon mi van vele?


Ruki POV:

Egy sötét szobába ébredtem. Érzetem, hogy a kezeim ki vannak kötve. Valami gyógyfű
félét adhattak nekem –amit a vámpírok nem bírnak – nem tudok mozogni. Érzem, hogy
tele vagyok sebekkel, amikből folyik a vér.
Behunyom szemem és próbálok egy kicsit pihenni nagyon fáradtnak érzem magam.
Épp, hogy sikerül bealudnom, amikor kivágodik az ajtó és valaki bejön, azonnal tudom
ki az: Gackt
- Engedj el – kezdem feszegetni láncaimat mire ide, jön mellém és végig simít
mellkasomon majd ajkamon.
- Nyugi Ruki – chan – hamar megérzem ajkát enyémen, de nem csókolok vissza. – Bűzlik
a véred attól a kis testőrtől. – utoljára végig simít, rajtam majd kimegy a szobából.
Hiába próbálkozom nincs erőm a láncok leszakításához.
Napok telnek el így. A vér hiányától teljesen elgyengülök lassan már megmozdulni se
tudok.
Gackt egyik nap fel és alá járkál - figyelem a szememmel. – minden apró rezdülésre
felkapja a fejét.
- Érzem, hogy oda kint vannak – sziszegi dühösen. – Te csak az enyém vagy. – guggol
le elém és szedi le rólam a láncokat. Fájdalmasan megdörzsölöm, mind a két csuklom,
ami nagyon fáj és tiszta vörös. Elhúzott szájjal hagyom, hogy húzzon fel a földről és
a hátára vegyen. Menni már nem birok nincs annyi erőm se.
Összeszed legalább 30 – 40 zombi vámpírt és kilépünk a sötét utcára.
A szemem sarkából látom, hogy hol vannak Reitáék. Rei ahogy látom, nagyon pipa a
szemei vörösen csillognak és a szemfogai teljesen kint vannak.
- Ruki - hallom meg Rei hangját mire ránézek és küldök felé egy apró csókot, amit
viszonoz.
Gackt egyszerre engedi rájuk a zombi vámpírokat, míg mi egy villanással eltűnünk
onnan a temetőbe.
Ott bemegyünk az egyik kriptába. Lassan letesz a földről és felnyit egy rejtekajtót.
Megharapja a csuklóját majd számhoz szorítja. Mohon kezdem inni vérét, érzem, hogy
ráteszi fejét fejemre.
Érzem, ahogy az erőm újra visszatért testembe. Elrántja, kezét számtól majd lenyalja
csuklójáról azt a pár csepp vért, és rám vigyorog.
Undorodva elhúzom szám és felkellek a földről. Betol maga előtt abba a sötét lyukba,
ami a föld alá vezet.
Tol előre így megyek…..
Betol, az egyik kis lyukba ahol egy csomó zombi vámpír van. Nem kell mondanom, hogy
nyekkeni is elfelejtek. Ajkaimnak esik és fájdalmasan tépi azt.
Magamba csak annyit birok mondani, hogy „ Reita segíts ”
Gondolat kivetítés erőm van, ami annyi tesz, hogy az adott személy fejébe meg tudok
szólalni.
Remélem ő meghallotta.




7.Rész:

Reita pov:

- Ruki. - kiabáltam mikor megláttam. Gackt vitte a hátán. Láttam rajta hogy nagyon
gyenge. Megpróbáltam feléjük menni de nem sikerült ugyanis vagy 50 zombivámpír
támadott ránk. Körbevettek minket próbáltuk előhívni az erőnket. Én Aoival harcoltam
mikor halottam Ruki hangját. NAne használja a képességeit. A fene ahhoz hogy jelezzek
neki ki kell lépnem a testemből. Aoira néztem aki mögöttem volt és egy csapásra 3
zombivámpírt ölt meg. Ügyes.
- Aoi  segítened kell! Vigyázz a testemre.- mondtam neki.
- Mi? Mit akarsz? - nézett rám.
- Ruki használta a képességét. Meg kell próbálnom nekem is.- válaszoltam.
- Rendben. Sok sikert.- mondta bíztatóan.
Én bólintottam a kardomat leengedtem majd koncentráltam. És sikerült ugyanis Aoi
kapta el a testem és lefektetett. Nem látta a szellemem de érezte hogy azt mondom
neki hogy sietek. Pár perc múlva Saga és Tora is csatlakozott Aoihoz.
Én eltűntem a villámlépéssel. Rukit próbáltam megtalálni. Próbáltam szólni neki és
végül sikerült. Kérdeztem hogy hol van de csak annyit halottam hogy segíts. A fene ez
így nem fog menni. Ruki hol vagy folyamatosan kérdeztem tőle és végül beugrott egy
kép a közeli temetőről. Ott vannak sietnem kell Ruki szenved. Éreztem. Alig pár perc
múlva megjelentem Ruki előtt. Ő nagy szemmel nézett rám, mármint a szellememre. Jól
tudta hogy így nem tudok csinálni semmit de legalább látott és tudja hogy hamarosan
ideérek. Megpróbálta Gackt-ot ellökni de nem sikerült neki. Én gyorsan megnéztem
hogy a zombivámpírok hol állnak hogy könnyebb legyen őket kiiktatni. Ruki mindjárt
itt leszünk. Próbáltam tudomására adni de csak könnyes szemét láttam. És nevemet
kiabálta.
Mindjárt itt lesz Aoi. Ruki rámnézett majd bólintott egyett. Mondtam neki használja
az erejét rúgja meg Gackt-ot. Megpróbálta és sikerült is neki. Ügyes. Mikor Gackt
feltápászkodott egy tőrrel ment Ruki felé. Megilyedtem de így nem tudok csinálni
semmit. Aoi siess. Alig hogy ezt kimondtam Aoi jelent meg az ajtóban. A hátán volt a
testem. Remek innentől simaügy lesz. Csettintettem és már éreztem hogy a testemben
vagyok. Hirtelen felébredtem. Aoi rámnézett majd letett.
- Na minden oké? - kérdezte.
- Hai. Menj segíts Rukinak. - válaszoltam.
Amint ezt kimondtam Aoi nekirontott Gacktnak aki már kínozni akarta Rukit a tőrrel.
Aoi fogta a kardját és előhívta az erejét egy léglökés segítségével elröpítette
Gackt-ot a kripta másik végébe. Utánna pedig a zombivámpírkat megölte egy csapással.
Erős és az erejét is kordábantartja. Igazán jó harcos.
- Te szemét. Most meghalsz - mondta dühösen Gackt.
Aoi megint nekirontott és lecsapott a kardal. Ez nem jó én is így próbáltam vele
először harcolni. Ez Aoinak se fog menni.
- Aoi vissza. - ordítottam felé.
De már későn mert Gackt leszúrta Őt. És ellökte magától. Gyorsan elkaptam Aoit. Majd
lefektettem.
- Aoi!! nem halhatsz meg. - néztem rá könnyes szemekkel.
- Ne haragudj Reita csalódást okoztam. - mondta.
- Te hülye ne mond ezt.
- Sajnálom. - mondta. majd elvesztette az eszméletét.
Na megint előjött a képességem. Vörös szemek látszottak a szemfogaim. Ruki is
megilyedt.
Gakt csak nevetve rámnézett és csak ennyit mondott hogy mi az te is a barátod után
akarsz menni. Ruki odament Aoihoz és csak könnyes szemekkel nézte. Én Gackt-ra
emeltem kardomat ránéztem majd csak annyit mondtam hogy ne becsüljön le.
Majd rárontottam először próbáltam megsebesíteni de nem sikerült. Megint elkapta a
kardomat de nem voltam hülye hogy megvárjam amíg felrúgjon. Villámlépéssel eltűntem
majd mögötte bukkantam fel és 5 méterre elrúgtam bele a falba. Visszavettem fegyverem
majd ránéztem. Megsérült de még koránt sem annyira hogy veszített volnna az erejéből.
Hirtelen eltűnt és nem éreztem az erejét.
- Reita mögötted! - kiabálta Ruki.
Mi hogyan hogy nem éreztem. Hirtelen hátranéztem próbáltam védekezni keresztbe tettem
a kezem arcom előtt és úgy kaptam egy nagy rúgást csúsztam vagy 5 métert. ÁÁÁ ez nem
lesz így jó nem tudom meddig bírom. Kai san kéne ide. Amint erre gondoltam Gackt már
előttem termett és nyakamat fogta majd felemelt.
- Reiiiiiiiiiii - kiabálta Ruki sírva.
Összeszorítottam szemem vártam a csapást. Most tuti meghalok.
- A saját kardoddal foglak megölni te szerencsétlen. - mondta nekem nevetve.
Majd mikor már kész volt lecsapni akkor hirtelen megállt. Mi mi ez? egy piros
háromszöget láttam meg Gackt körül. Talán Kai san volt. És igen Kai és Uruha voltak
Aoi melett. Kai úgynézett ki mintha imádkozna de tudom hogy fekete mágiát használ.
Gackt elenged én pedig Ruki mellé ugrok.
- Kai san. Köszönöm. De Aoi megsérült. - mondtam szomorúan.
- Igen. De van egy módja hogy megmentsük.- mondta. - De sietned kell.
- Mi nekem? Mit kell tennem? - kérdeztem. Majd Uruha mondta hogy Gackt vérére van
szükség és Rukiéra. És odaadott egy üvegcsét.
Tudtam mit kell tennem. Fogtam magam és villámlépéssel Gackt előtt termettem majd
megharaptam a vállát. Felordított a fájdalomtól de sikerült megszereztem a vérét.
Majd hirtelen egy csapással sikerült eltűnnie. Én gyorsan hátraugrottam Rukiék mellé
majd Rukinak adtam a fiolát. Ő tudta mit kell tennie megharapta csuklóját és az
üvegcsébe csepegtetett a véréből.
- Rendben ezt meg kell itatnunk Aoival. - mondta Kai san.
- De előbb tűnjünk el. - mondtam majd elmentünk a villámlépéssel.
Visszamnetünk a kastélyba. Mindenki megsérült de Aoi majdnem meghalt. És Gackt még él.
Mi lesz még itt? - gondolkodtam már a szobámba ahol Ruki már aludt.


Ruki POV:

Nagyon megijedtem amikor Gackt eltaszította Reit. Aoit pedig leszúrta. Közbe Ruru és
Kai – san is megérkezetett. Uruha és én sírva borultunk le Aoi mellé. Ruru Aoi fejét
a térdére tette és suttogott szerelme fülébe.
Kai – san fekete mágiával gyengítette le Gackt-ot.
Reita Gackt vállába harapott így szerzett tőle egy kis vért, amit majd Aoinak meg
kell innia. Óvatosan megharaptam a csuklom és csepegtettem a kis üvegbe amit Reita
adott. Odaadtunk Rurunak ő pedig megitatta Aoival. Gackt sajnos elmenekült.
Szorosan bújtam Reitához aki szorosan tartott karjaiba és csókolt meg.
- Remélem nem csinált veled semmi olyat az a szemétláda – puszilja meg homlokom.
- Nem - bújok jobban hozzá – csak próbált, de nem engedtem neki – állok lábujjhegyre
és érintem össze ajkainkat és egy szenvedélyes csókot váltuk. Ebbe a csókba minden
érzésünket becsempésszük. – Nagyon szeretlek, remélem, tudod – nézek azokba a
gyönyörű szemekbe.
- Hai – egy apró puszit nyom az ajkaimra, és indulunk el a többiek után.
Érzem, hogy még vár ránk egy csomó összecsapás, remélem, mi nyerjük a végsőt.
Senki nem gondolta, amikor ebbe az újévbe elkezdtük az akadémiát ez lesz a vége. Apám
meghalt. Gackt visszatért és engem akar.
Nem tudom mi lesz ennek a vége, de nem is érdekel. Addig, nem amíg nem hal meg senki
olyan még egyszer, akit szeretek, és aki fontos nekem.
Otthon egymás karjaiba aludtunk el. Nem volt rémálmom, mert Reita szorosan ölelt
magához és apró puszikat, nyomot vállamra.

**
Reggel olyan jó volt karjaiba ébredni, ahogy elhalmozott csókokkal. Ráültem csípőjére
majd ajkaira martam és csókolni kezdtem. Ő kezét csípőmre vezette közbe felült és
húzott magához közelebb. Szinte téptük egymás ajkát, de jól esett. Áttért nyakamra
- félve felnyögtem, az se érdekelt, hogy fogával karcolja nyakam. Beletúrtam hajába ő
pedig eldöntött az ágyon…

**
Este Kai összehívott minket. Nem örültem túlságosan neki Reitával akartam lenni, na,
mindegy.
Közölte velünk, hogy fekete mágiát fogunk tanulni, hogy az előkelő vámpírok is meg
tudják magukat védeni.
Az egész éjszakát tanulással töltöttük mondjuk jó móka volt.

**
Reggel épp akartunk vissza menni, amikor körülvettek minket a zombi vámpírok. Uruha
nagy nehezen a védőpajzsát ki tudta ránk is vetni – Uruha elméje mélyén tud pajzsot
képezni, amivel meg tudja védeni magát, de most már másra is ki tudja ezt vetni.
- Reita nem lesz neked se a többieknek baja, ha átadod nekem Rukit – jelent meg Gackt
akin már nem is látszottak a sebek. – Ha jól látom Uruha nem sokáig bírja tartani a
pajzsot. – vigyorogva elindul, felénk majd megáll a csicskásai mellet.
- Nem adom át Rukit – vicsorogta Rei. Hozzá simultam hátához így a legkisebb
rezdülését is éreztem. Megfogtam karját és próbáltam lenyugtatni. Gackt csak
vigyorogva nézett ránk és mellkasa előtt összefonta karját.
- Ruki hogy döntesz? – nagy levegőt veszek és indulnák el felé, ő pedig felém nyújtja
ki kezét, de mielőtt meg tudnám fogni Reita húz vissza így mellkasának csapódok.
– Látom, hogy a nehezebb utat válasszátok. – Uruha eddig bírta tartani a pajzsot
elvesziti eszméletét és elájul. Aoi elkapta.
- Mért csinálod ezt? – üvöltöm felé a szavakat.
- Már mondtam Ruki te az enyém vagy. Csak az enyém. – kieresztett fogakkal indul meg
felém. Reita egy lökéssel odébb lökött így hasra esem és őt kapja el Gackt és
harapja meg. Kai szalad mellém és húz fel a földről.
Ránézek a kezemre, amiből folyik a vér. Pontosítva a tenyeremre estem és az vérzik.
Mi se jutunk, messzebb minket is körülvesznek a zombi vámpírok.
Kai próbál fekete mágiát használni, de kiütik és repül legalább 30 métert.
- Gackt ezt hagyd abba – kezdenek el folyni könnyeim. – Itt vagyok én, de őket ne
bántsd. – kapja, elcsuklom és húz oda magához. – kérlek – nézek bele szemébe.
– lassan hajol lelőre és csókol meg.
Nincs erőm védekezni így hagyom…